ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG
„Minden fa levele a láthatatlan világ üzenetét hordozza. Nézd, minden lehulló levél egy áldás!” ~ Rumi
(“The leaf of every tree brings a message from the unseen world. Look, every falling leaf is a blessing.”)
Elérkeztünk a kapuba. Este átlép a természet az elengedés, a visszavonódás idejébe. Holnaptól már egyre több lesz a sötétség a látható világban. Tekinthetünk borúsan és bosszúsan az előttünk álló időszakra, a hidegebb és esősebb napokra, hónapokra, de megláthatjuk benne a lehetőséget is. Ez a kapu számunkra is nyitva áll, átléphetünk rajta mi is!
Egy idő-mérföldkő az évkörben, amikor duális világunk világosság-sötétség ismérve egyensúlyi állapotban, harmóniában van. Kéz a kézben ma éppen kiegészítik egymást. Mert nem létezik egyik a másik nélkül.
Holnapra ez a harmónia átbillen, a sötétség javára hajtja az idő a világosság perceit, hogy aztán majd elérjen egy újabb mérföldkőhöz a játék és, mint egy végső kilégzés után a belégzés feltöltő ereje, úgy kezdjen egyre több fény megjelenni világunkban.
Folyamatos áramlás, dinamika, ritmika.
Ezt éljük mi nők is rövidebb felvonásokban, hónapról hónapra.
Triviális talán, hogy az évkör változásaihoz alkalmazkodunk, ahogy sötétedik felkapcsoljuk a lámpát, ha hidegebbre fordul az idő felöltözünk.
Mostanában sokat nézem, ahogyan hullanak a fákról a levelek. Nincs benne erőlködés, egyszerűen megtörténik, amikor ideje van. Puhán, csendesen egyszercsak megszűnik a fizikai kapcsolat fa és levél között. Tavasszal együtt nőttek, a levelek általa tudta befogadni a tápláló fényt, de amikor eljön az ideje, elengedi. Csendben, szeretetben. Őszre a fényt magába fogadta és a téli időszakban belül ragyog. A folyamatban megváltozott a fa is és a levél is.
Átalakult mindkettő.
De vajon hogyan alkalmazkodunk a napról napra bennünk lüktető folyamatos változáshoz?
Egyáltalán (fel)ismerjük-e, tudatában vagyunk-e mire van szükségünk?
Tudjuk-e milyen eszközökkel és hogyan tehetjük harmónikusabbá mindennapjainkat a ciklus különböző szakaszaiban?
Vajon képesek vagyunk-e mi is így tekinteni az elengedésre?
Meg tudunk-e válni úgy valamitől, hogy nem kérdőjelezzük meg itt van-e az ideje, hanem egyszerűen félelem nélkül hagyjuk történni a dolgokat?
Képesek vagyunk-e elfogadni, hogy az elengedéssel sok szempontból csupaszabbak leszünk, de egyben belül fényesebbek is?
Tudunk-e szeretetből változni és a változás hatására elengedni?
Talán női jóga óráimon ezekre is választ kaphatsz!
Áldott napfordulót!
Szeretettel,
Móni
Képek: canva
