ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG
![Napéjegyenlőség – Solan a Csenedes tér](https://solanter.hu/wp-content/uploads/2022/09/solan-osz-napejegyenloseg.jpg)
„Minden fa levele a láthatatlan világ üzenetét hordozza. Nézd, minden lehulló levél egy áldás!” ~ Rumi
(“The leaf of every tree brings a message from the unseen world. Look, every falling leaf is a blessing.”)
Elérkeztünk a kapuba. Este átlép a természet az elengedés, a visszavonódás idejébe. Holnaptól már egyre több lesz a sötétség a látható világban. Tekinthetünk borúsan és bosszúsan az előttünk álló időszakra, a hidegebb és esősebb napokra, hónapokra, de megláthatjuk benne a lehetőséget is. Ez a kapu számunkra is nyitva áll, átléphetünk rajta mi is!
Egy idő-mérföldkő az évkörben, amikor duális világunk világosság-sötétség ismérve egyensúlyi állapotban, harmóniában van. Kéz a kézben ma éppen kiegészítik egymást. Mert nem létezik egyik a másik nélkül.
Holnapra ez a harmónia átbillen, a sötétség javára hajtja az idő a világosság perceit, hogy aztán majd elérjen egy újabb mérföldkőhöz a játék és, mint egy végső kilégzés után a belégzés feltöltő ereje, úgy kezdjen egyre több fény megjelenni világunkban.
Folyamatos áramlás, dinamika, ritmika.
![Őszi Napéjegyenlőség](https://solanter.hu/wp-content/uploads/2022/09/solan-osz-napejegyenloseg-csendester.jpg)
Ezt éljük mi nők is rövidebb felvonásokban, hónapról hónapra.
Triviális talán, hogy az évkör változásaihoz alkalmazkodunk, ahogy sötétedik felkapcsoljuk a lámpát, ha hidegebbre fordul az idő felöltözünk.
Mostanában sokat nézem, ahogyan hullanak a fákról a levelek. Nincs benne erőlködés, egyszerűen megtörténik, amikor ideje van. Puhán, csendesen egyszercsak megszűnik a fizikai kapcsolat fa és levél között. Tavasszal együtt nőttek, a levelek általa tudta befogadni a tápláló fényt, de amikor eljön az ideje, elengedi. Csendben, szeretetben. Őszre a fényt magába fogadta és a téli időszakban belül ragyog. A folyamatban megváltozott a fa is és a levél is.
Átalakult mindkettő.
De vajon hogyan alkalmazkodunk a napról napra bennünk lüktető folyamatos változáshoz?
Egyáltalán (fel)ismerjük-e, tudatában vagyunk-e mire van szükségünk?
Tudjuk-e milyen eszközökkel és hogyan tehetjük harmónikusabbá mindennapjainkat a ciklus különböző szakaszaiban?
Vajon képesek vagyunk-e mi is így tekinteni az elengedésre?
Meg tudunk-e válni úgy valamitől, hogy nem kérdőjelezzük meg itt van-e az ideje, hanem egyszerűen félelem nélkül hagyjuk történni a dolgokat?
Képesek vagyunk-e elfogadni, hogy az elengedéssel sok szempontból csupaszabbak leszünk, de egyben belül fényesebbek is?
Tudunk-e szeretetből változni és a változás hatására elengedni?
Talán női jóga óráimon ezekre is választ kaphatsz!
Áldott napfordulót!
Szeretettel,
Móni
Képek: canva