Augusztus

Gyermekkoromban a nyarakat a Balatonnál töltöttem. Egyik legkedvesebb emlékem a kertmozis-filmnézős esték. A szúnyogokon és a kemény székeken túl arra emlékszem kristálytisztán, hogy augusztusban már fél 9-kor kezdődtek a filmek, addigra BESÖTÉTEDETT. A mozi egy vadregényes erdő mellett egy nagy tisztás szélén van, és bár a mozi már nem üzemel, a tisztásra a mai napig szívesen visszajárunk esténként, most már a gyerekekkel, CSILLAGOKAT nézni.

A sötétség nyáron valahogy más értelmet kap, a meleg esték BARÁTSÁGOSSÁ teszik, a mélykék égen a tejút és a HULLÓCSILLAGOK pedig VARÁZSLATOT hoznak. Valahogy ilyenkor KÖZELEBB kerülhetünk a VÉGTELEN térhez, a meg- és felfoghatatlan távoli mélységhez. A saját MÉLYSÉGÜNK is barátságosabbá válhat…

Mielőtt tovább zökken a természet fogaskereke, augusztusban még engedd magadba a nyár fényességét és barátságos sötétségét, engedd MEGTÖRTÉNNI a varázslatot!

… és ne felejts el kívánni, ha hullócsillagot látsz!

Szeretettel,

Móni